Korábban már beszámoltunk róla, hogy iskolánk nyugdíjba vonult intézményvezető-helyettese, Ásványi János tanár úr MAGYAR EZÜST ÉRDEMKERESZT kitüntetést vehetett át Novák Katalin köztársasági elnöktől közel négy évtizedes pedagógusi pályáján végzett odaadó munkájáért.
Ennek kapcsán kértük, idézze fel pályafutása legemlékezetesebb pillanatait.
„1957-ben Mosonmagyaróváron születtem és nőttem fel egy háromgyermekes család egyetlen fiaként. Áldott emlékű szüleink nagy szeretetben neveltek, erkölcsi tartást és erős hitet is kaptunk Tőlük.
Középiskolai tanulmányaimat a győri Bencés Gimnáziumban végeztem, ahol szerzetes atyák, a kiváló tanáraink mind a nevelés, mind az oktatás területén fáradtságot nem ismerve dolgoztak értünk az otthonról hozott pozitív értékeket megerősítve. Első sorban az ő hatásukra választottam a pedagóguspályát, közülük is a matematika tanárom (ma is aktív, 94 éves!) és az orosz nyelvet oktató tanárom volt rám a legnagyobb hatással.
1975-ben érettségiztem, majd egy évi katonaság után Szombathelyen végeztem felsőfokú tanulmányaimat, ahol 1980-ban matematika-orosz nyelv és irodalom szakos tanári diplomát kaptam.
Aktív pedagógusként Káptalanfán kezdtem, és 1981. augusztusától az ajkai Eötvös Loránd Általános Iskola tanára lettem, itt sokan voltunk fiatal pályakezdők, az idősebb kollégák segítségével gyorsan beilleszkedtünk. Sok szép sikert ért el a tantestület a matematikától az éneken, orosz nyelven keresztül a testnevelésig a tanulmányi versenyeken. Igazgatónk Dr. Tóth Béláné, Ildi néni nagyon szigorú, következetes, nagy munkabírású, példamutató pedagógus és igazgató volt, Tőle tanultam a legtöbbet az iskolai munkából. 1985-ben kért fel a helyettesi feladatra, négy szép, eredményes évet dolgoztunk együtt, majd 1989-ben Utassy István, 2008-ban Strang Lászlóné, 2018-ban pedig Balogh Béla lett iskolánk vezetője. Úgy gondolom, bár különböző személyiségek, mind a négy igazgatóval jól együtt tudtunk dolgozni.
Mint helyettesnek elsősorban a napi munka pontos irányítása, ellenőrzése volt a feladatom. Igyekeztem minél több időt a gyerekek és persze a kollégák között tölteni, a felmerülő kérdések, kérések, problémák mielőbbi megoldása érdekében is. Esetleges szakmai vitáink megbeszélése személyes kapcsolatainkat nem gyengítette, inkább erősítette. Munkám egyik legjobb része az órarend elkészítése volt, melyet nem számítógéppel, hanem hagyományos módon kézzel raktam ki mindig. Diákjaink jó részét szinte név szerint ismertem, hiszen sokat helyettesítettem illetve a tanulószobai foglalkozásokból is igyekezetem kivenni a részem. Az adminisztrációs feladatok évről-évre nem csökkentek, inkább nőttek, ezt is szívesen végeztem, a kezdeti sok kézírást felváltotta a számítógép, melynek kezelését, ha nehezen is, de megtanultam.
Az orosz nyelvtanulás megszűnése után, hittanári diplomát szereztem, mely által etikát is tanítottam, szép új feladatként. Ezeken az órákon sok-sok olyan téma került elő, melyeket a gyerekek is szívesen vettek. Sokat beszélgettünk arról, mi a szép, mi a jó, mi a rossz, mit jelent szeretni, tisztelni a másikat, hogyan tudom eldönteni, hogy amit teszek az jó vagy rossz. A tanulókat mindig keresztnevükön szólítottam, mindig volt időm meghallgatni, ha valakinek gondja, baja volt és hozzám fordult. Megtaláltam velük a megfelelő hangnemet, bár néha fel kellett emelnem a hangom, de haragudni nem tudtam rájuk, még azokra sem akik „szőnyeg szélén” álltak, gyakorta az irodámban.
Az iskolában töltött 41 év – ebből 37 év helyettesi feladatkörben – nagyon sok szép, felejthetetlen élményt adott, melyekből nem lehet kiemelni egyet sem. Büszke vagyok rá, hogy a szakmai színvonalból nem engedtünk, soha nem ígértünk olyant a hozzánk jelentkező gyermekek szüleinek, amit nem tudtunk teljesíteni, és gyermek létszámunk stabil, jelenleg növekvő irányt mutat.
Megtisztelő volt számomra, ebben az iskolában dolgozni sok nagyszerű, kedves kollégával. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezekben van most iskolánk vezetése Balogh Béla intézményvezető és helyettesei személyében.
Feleségem, Marton Anikó szintén pedagógusként dolgozott, matematika-orosz nyelv-informatika szakosként nagyszerű eredményeket érve el tanítványaival. Idősebbik lányunk Budapesten él férjével, a Corvinus Egyetem docense és három kislány boldog édesanyja. Kisebbik lányunk egy kisfiú unokával ajándékozott meg bennünket, Franciaországban élnek férjével és egészségügyi közgazdászként öregbíti a magyar oktatás jó színvonalát.
Most, hogy feleségemmel együtt mindketten nyugdíjasok lettünk, azt kérem a Jóistentől, adja meg, hogy továbbra is szeretetben és egészségben élhessük életünket gyermekeinkkel és unokáinkkal.”
Minden jót kívanunk János bácsi! Nagyon fog hiányozni!
