Az Ajkai Eötvös-Kossuth Általános Iskolában Horváth András Csaba tanár úr neve fogalom. A diákok rajongásig szeretik, kollégái felnéznek rá, történetek keringenek róla a folyosókon és generációk emlegetik mosolyogva, hiszen életútja példát ad szakmai elhivatottságból, emberségből és folyamatos megújulásból.
Pedagógus pályáját végig tekintve az embernek az az érzése támad, hogy számára tanárnak lenni nem egyszerűen munka, hanem valódi hivatás. Olyan hivatás, amelyet kíváncsisággal, nyitottsággal és fáradhatatlan energiával végez több mint három évtizede.
Tanári karrierje Zánkán kezdődött, a Gyermeküdülő Centrumban, ahol már fiatal pedagógusként megtapasztalta, hogy a tanítás nem pusztán tudásátadás, hanem közösségépítés, személyiségformálás és élményszerzés is egyben. A táborok világa, a természetjárás, a projektek szervezése, a gyerekek hatékony megismerése olyan alapokat adott számára, amelyek meghatározták későbbi oktatói pályáját. A Balaton-felvidéken eltöltött idő alatt a gyalogos természetjárás szenvedélyévé vált, máig meghatározó szerepet tölt be nevelő-oktatói tevékenységében.
A Zánkán töltött hét év után Ajkára kerülve generációk ismerhették meg történelemtanárként, osztályfőnökként, túravezetőként, szervezőként, mentorként. Tanított alsó tagozaton, dolgozott könyvtárosként, diákönkormányzatot segítő pedagógusként. Nem csak tanórákban gondolkodott: természetjáró szakkört indított, kéktúra-táborokat szervezett, közösségeket épített. Tanítványai vele együtt több száz kilométert tettek meg, és eközben élményeket, emberi kapcsolatokat és maradandó értékeket gyűjtöttek.
Horváth András Csaba már akkor felismerte a digitális világ jelentőségét, amikor az még sokak számára ismeretlen terület volt az oktatásban. Az elsők között kezdte használni az informatikai eszközöket a tanórákon, és úttörő szerepet vállalt az IKT pedagógiai alkalmazásában is. Interaktív táblák, digitális tananyagok, tanulói laptopok, KRÉTA-rendszer – mindegyik mögött ott volt az ő kezdeményező, segítő, támogató munkája.
Különösen szép példája ennek az a négy év, amikor sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulókból álló osztály osztályfőnökeként nem problémákat látott, hanem lehetőségeket. Türelemmel, empátiával, következetességgel és rengeteg közös élménnyel olyan közösséget teremtett, amelyben a gyerekek megtapasztalhatták az elfogadást és a siker lehetőségét. Ez a fajta pedagógiai munka nem mérhető pusztán eredményekkel vagy statisztikákkal – ennek valódi értékét emberi sorsok őrzik.
Vezetőként is meghatározó szerepet vállal intézménye életében. Igazgatóhelyettesként nem csak szervez és irányít, hanem szakmailag folyamatosan megújulva az új lehetőségeket keresi. Kollégái mindig számíthatnak tudására, nyitottságára, segítőkészségére és óriási tapasztalatára. Ha új feladat érkezik, ha digitális segítség kell, ha egy innováció elindításához bátorításra van szükség, hozzá bizalommal lehet mindig fordulni. Használja az új módszereket, és megosztja tudását másokkal. Csendesen, természetesen, minden különösebb hivalkodás nélkül végzi munkáját.
Közben pedig folyamatosan tanul. Nyitott maradt az új pedagógiai irányzatokra, az élményalapú oktatásra, a digitális lehetőségekre, a gamifikációra, a közösségi tanulásra. Nem azért, mert ez az elvárás, hanem mert hisz abban, hogy a gyerekek érdekében a pedagógusnak is mindig fejlődnie kell.
Munkájának középpontjában mindvégig a gyermek maradt.
Pályájának különleges érdeme az a szemlélet, amely egyszerre őrzi a hagyományokat és keresi a jövő útjait. Történelemtanárként a múlt tiszteletére nevel, miközben a 21. századi készségek fejlesztését is kiemelten fontosnak tartja. Élményalapú oktatásban, közösségi tanulásban, digitális innovációban gondolkodott — jóval azelőtt, hogy ezek mindennapi fogalmakká váltak volna.
Az általa megálmodott és életre hívott „Bejárható Magyarország” program talán mindannak a szimbóluma, amit pedagógusként képvisel: mozgás, közösség, élmény, kíváncsiság, tudás és emberség egyszerre. Ez a program ma egyedülállóként működik az országban.
A mai kitüntetés nem csak egy hosszú pálya elismerése, hanem köszönet mindazért, amit diákok százainak adott: az élményekért, a biztatásért, a figyelemért, a közösségekért, az emberi jelenlétéért.
Tisztelt Tanár úr! Köszönjük mindazt, amit a gyermekekért, a pedagógus közösségért, az oktatásért tesz.
Kívánunk jó egészséget, örömöt, alkotó energiát és sok-sok olyan pillanatot, amikor visszaköszön mindaz a szeretet és megbecsülés, amelyet hosszú pályája során másoknak adott.
Sportolni Jó! – 2026.06.10. 
#mozgásbahoz 
Fantasztikus hír! 
