Táborozás a székelyföldi testvérvárosunkban

Ajka város és Székelykeresztúr Önkormányzata minden évben a testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően tábort szervez. Az idei évben 24 ajkai diák és 3 kísérő utazhatott így 1 hétre az erdélyi településre. 

Iskolánkból 12 tanuló és 1 tanárnő élvezhette az ottaniak vendégszeretetét.

Augusztus 10-én szombaton kora reggel indult a csomagokkal megpakolt buszunk a városháza parkolójából. Három megálló és 12 órás utazás után érkeztünk meg a Sóskúti Diákszállóra, ahol Zsóka néni fogadott minket a székelykeresztúriak nevében. Miután elfoglaltuk szobáinkat Piroska és András fenséges vacsorával kényeztette a fáradt utazókat. Az elkövetkező napok étkezéseit is ők biztosították számunkra és bizton állíthatjuk, hogy senki nem maradt éhen. Bőséges reggelik, ebédek, ebédcsomagok és kétfogásos meleg vacsorák biztosították az energiát számunkra.

Vasárnap reggel Dávid várt bennünket, aki egész héten a kísérőnk volt. A délelőtt folyamán a Molnár István múzeumban megismerkedhettünk Székelykeresztúr múltjával, népművészetével, állatvilágával és a régi foglalkozások eszközeivel. Innen a Gyárfás-kúriához vezetett az utunk, ami jelenleg felújítás alatt áll, de mellette található Petőfi Sándor körtefájának a csonkja illetve az eredeti fából növesztett rengeteg termést hozó fa a szépen rendben tartott kertben. A szállásunkon elköltött ebéd után Fiatfalvára buszoztunk, ahol a nemrég megnyitott és szépen felújított Ugron család által birtokolt kastélyt látogattuk meg, amit Szabolcs mutatott be nekünk.

Hétfőn már messzebb utaztunk. Délelőttöt a Kőrispataki Szalmakalap Múzeumba töltöttük, ahol különböző szalmafonási technikákat mutatott nekünk Erika néni. Megcsodálhattuk a szalmából készíthető tárgyak sokszínűségét és fotózkodhattunk a világrekord méretű, több, mint 2 méter átmérőjű szalmakalap másolatában. Innen Bözödújfalú mellett vitt el utunk, mialatt az elárasztott falu helyén lévő víztározóval és a falu lakóinak történetével ismerkedhettünk meg. A napot a parajdi sóbányában fejeztük be, ahol a kápolna és sóbányászat történetét bemutató múzeum mellett, kalandpark, árusok és különböző játékok is helyet kaptak.

Kedden egy rövid időre lecseréltük kényelmes buszunkat egy olyan járműre, aminek a platóján és az utánfutóján alakítottak ki üléshelyeket a vendégek részére. Hangos énekszó kíséretében jutottunk fel így a Jézus Szíve Kilátóhoz, ami nem csak méreteivel varázsolt el minket, hanem az onnan kapott gyönyörű kilátással is. A bátrabbak a fémszobor legfelső emeletére is felmásztak, ahonnan még szebb látvány tárult a szemük elé. Következő megállónk Farkaslakán Tamási Áron emlékháza volt, ahol beláthattunk az író munkássága mellett a magánéletébe és annak viszontagságaiba is. Meglepődtünk azon, hogy egy aprócska szobában hány fős család fért el. Innen a pár éve nyílt Mini Erdély Parkba mentünk. A nagy meleg ellenére élvezettel barangoltunk a 122 látnivalót bemutató hely makettjei és párakapui között. Végül a parktól pár méterre lévő Orbán Balázs sírját látogattuk meg, ahová csodálatosan faragott székelykapuk között vezetett a sétánk.

Szerdán Szentegyházára buszoztunk, ahonnan traktorral vontattak fel bennünket a madarasi Hargitára. A hosszú, kisebb-nagyobb kövekkel tarkított úton a zötykölődést a táj szépsége, a hűsítő forrás vize és a hangulatot megalapozó zene enyhítette. A hegy tetején lévő turulmadár szobrát és a rengeteg kopjafát egy 2 kilométeres, néhol igencsak fárasztó túra után értük el, de a kilátás mindenért kárpótolt minket.

Csütörtökön Fehéregyházán a Petőfi emlékházban kezdtük a napot, majd a segesvári várat hódítottuk meg. Energiáinkat a helyi pizzéria pizzáival töltöttük újra, amire nagy szükségünk is volt hiszen a szállásunkra visszatérve a délutánt a székelykeresztúri néptánccsoport bemutatója után több helyi tánc megismerésével töltöttük.

Péntek reggel fájó szívvel vettünk búcsút vendéglátóinktól, majd újra buszra ültünk. Görgei Attilának és Kereki Tibornak köszönhetően egy újabb egész napot kitevő utazás alatt biztonságosan hazaértünk, és munkájuknak hála egész héten biztonságban és kényelemben érezhettük magunkat. Este a városháza parkolójában már alig vártuk, hogy megölelhessük hozzátartozóinkat.

Köszönjük mindkét önkormányzatnak és minden közreműködőnek ezt az élménydús hetet!