Mesét, a kivételes képességű, gyönyörű terápiás kutyát csaknem mindenki ismerte a városban. Nem csoda, hisz több mint hét éven át járta az ajkai és ajka környéki óvodákat, iskolákat, művelődési intézményeket. Örömöt szerzett, segítséget nyújtott kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Iskolánk két osztálya, a 3.a és 4.a is évekig élvezhette az állatasszisztált foglalkozásokat Mese főszereplésével, Papné Takács Ági néni vezetésével. Közel kerültünk egymáshoz, nagyon megszerettük ezt a négylábú tündért. Még sok tervünk volt a közös munkát illetően, nyár elején azt hittük, csak két hónapra válunk el. Nem így lett. Mese a szünidő közepén megbetegedett és átkelt a szivárványhídon. November 8-án a Városi Könyvtárban, melynek tiszteletbeli tagja volt, elköszönhettünk tőle. Emlékét ott egy grafika őrzi, melyet a gyerekek is segítettek felavatni.
A gyerekek néhány gondolata elárulja, hogy szívünkben is örökre nyomot hagyott:
„Mese okos, ügyes, szép kutya volt. Mindig örömmel köszöntött bennünket. Jó volt vele játszani. Fáj belegondolni, hogy ennek vége. Hiányzik. De amíg mi gyerekek élünk, ő is élni fog, mert emlékezni fogunk rá.”
Szolga Andrea és
Krózserné Staub Médea
tanító nénik
