A Határtalanul program keretében 5 napra Erdélybe utaztak intézményünk hetedik évfolyamos diákjai és kísérő pedagógusai.
A projekt célja, hogy a magyarországi általános iskolák 7. évfolyamos diákjaiban tudatosítsa: az országhatár nem jelenti egyben a nemzet határát is. Nemzetünk nagyjai közül sokan születtek, éltek, alkottak a mai határainkon túl. Iskolánk diákjai Petőfi nyomába eredtek, hiszen az irodalom törzsanyag meghatározó részét képezi Petőfi életútja és költészete.
A pályázat választott elemeként rendhagyó tanórán vettek részt diákjaink február 14-én. Ebből az alkalomból a “Törpének lenni egy óriásoknak szánt világban” című filmet tekintették meg, amely rámutatott arra, hogy milyen nehéz a külhoni magyarság helyzete. Az ott élő magyaroknak idegen környezetben kell megtartani a nemzethez való tartozás érzését.
A programban szereplő előkészítő óra április 14-én valósult meg. A diákok felkészültek azoknak a helyszíneknek a bemutatására, melyeket az út során meglátogattak. Színes Power Point bemutatók készültek, amelyek felkeltették a tanulók érdeklődését. Alig várták, hogy élőben is megtekinthessék a látnivalókat.
A résztvevők beszámolója itt olvasható:
“A tanulmányi út célja egy észak-erdélyi körutazás volt, melynek során számos Petőfi emlékhelyen fordultunk meg. A honismereti vezetőnk, Zoli bácsi nagyon jól ismerte a vidéket, a terület történelmi hátterét, az ott élő emberek életmódját, gondolkodásmódját. Ezeket az információkat olyan érdekesen, megkapóan és hitelesen adta elő nekünk, hogy mindannyian kíváncsian hallgattuk őt. Első megállónk Nagykároly volt, ahol megtekintettük a kastélyt, felelevenítettük a Károlyi család történelmünkben betöltött szerepét, ezen kívül a Rákóczi szabadságharc fontos epizódjáról is szót ejtettünk. Következő állomásunk Nagybánya volt, ahol megismerkedtünk ennek a rangos településnek a múltjával. Este Koltón elfoglaltuk szállásunkat. Másnap a koltói Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdtük programunkat, ahol megismerkedtünk a pedagógusokkal, tanulókkal, kölcsönösen bemutattuk egymásnak intézményeinket. Majd átsétáltunk a szomszédban található Teleki kastélyba, ahol Petőfi Sándor és felesége a mézesheteket töltötte. Hallhattunk történeteket Teleki gróf életéről, Petőfivel való barátságáról. A múzeumlátogatás után buszra szálltunk, és Kolozsvárig meg sem álltunk. A kincses Kolozsvár legfontosabb értékeit tekintettük meg, nevezetesen Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály templomot, megemlékeztünk Heltai Gáspárról, erdélyi fejedelmekről, elmentünk a Farkas utcába is, itt láttuk a Bábes – Bolyai Tudományegyetem épületét, majd megtekintettük a központi Mátyás szobrot. A napunkat Marosvásárhelyen zártuk, ahol megcsodáltuk a főtér szépséges szecessziós épületeit, elsétáltunk a református kollégiumhoz, Zoli bácsi mesélt a Bolyai családról és a tudományos munkásságukról, illetve a Teleki Tékát is megnéztük kívülről, és hallhattuk azt is, hogy milyen értékes könyveket, iratokat őriznek ennek a könyvtárnak a falai. Végezetül buszra szálltunk, majd Jobbágyfalván elfoglaltuk mesébe illő szállásunkat: az erdő mélyén, távol a városoktól, ahol madárcsicsergést hallgattunk, erdei állatokat láthattunk. Másnap Körispatakon kezdtük napunkat, ahol egy egész délelőttöt töltöttünk el. Megismerkedtünk a szalmakalap készítésének folyamatával, de a búza feldolgozási folyamatába is betekintést nyerhettünk. Voltunk egy malomban, ahol megismertük a malom egykori működését, kóstoltunk vizet a csodakútból, és megízlelhettük a kemencében sült cipót is. Zárásként mezőségi táncokat láttunk egy fiatal pár tolmácsolásában. Ezt követően ellátogattunk Székelykeresztúrra, ahol megtekintettük azt az épületet, amelyben Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte sokadmagával, mielőtt a csatába indult. Felkerestük azt a körtefát, ahol feltételezhetően elszavalta az “Egy gondolat bánt engemet…” című gyönyörű versét. Ezután Farkaslakára látogattunk el, ahol Tamási Áronról emlékeztünk meg, az ő jelentőségéről, munkáiról, szeretetéről, melyet Erdély iránt táplált. Ezután Szováta következett, ahol a Medve-tóról vettünk szemlét, illetve megismerkedtünk egy különleges jelenséggel, a heliotermikus jelenséggel. A negyedik napon a bögözi református templomot néztük meg, mely gótikus stílusban épült még a tatárjárás előtti időszakban. Csodálatos freskókábrázolásokat láthattunk Szent László legendájáról és számos egyházi témáról. Innen Fehéregyházára mentünk tovább, ahol leróttuk a tiszteletünket Petőfi Sándor jelképes sírja előtt. Majd felmentünk a Petőfi Emlékmúzeumhoz, ahol egy nagyszerű előadást halottunk a fehéregyházi/ segesvári csatáról. Segesvár felé vettük utunkat, ahol megismerkedtünk a település múltjával, megtekintettük a város számos nevezetességét, majd felsétáltunk a 300 lépcsős diáklépcsőn is. Utolsó napunk nagy része a hazautazással telt, de még megálltunk Erdély kapujában, a Királyhágón, hogy búcsút vegyünk tanulmányi kirándulásunk gyönyörű vidékétől.
Tartalmas 5 napot töltöttünk Erdélyben, és a haza felé vezető hosszú úton megfogalmazódott bennünk: büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. A Székelyföldön szerzett élmények gazdagabbá tettek bennünket, a magyarok lakta településeket látva a mi értékrendünk is változott, formálódott a személyiségünk. Aki ott volt velünk, soha nem felejti el Magyarország egy darabját, Erdélyt.”
A hetedik évfolyamos diákok
A kirándulás képei az alábbi fotóra kattintással érhetők el!
